Miért írok pont neked, kedves Anyatárs?
Mert tudom, milyen, amikor úgy érzed, összecsapnak a hullámok a fejed fölött…
Szeretném megmutatni, hogy van megoldás, és hogy nem vagy egyedül!
Bio
Amióta az eszemet tudom, imádok írni, imádom megosztani a tapasztalataimat és átadni a tudásom.
Kisgyerekként mesét, verset, iskolásként naplót, fogalmazást, rajnaplót, kamaszként cikkeket az iskolaújságba, az asztalfióknak novellákat, regénykezdeményeket, anyaként babanaplót, újra cikkeket, majd blogot, és harmadik fiam megszületése után megszületett első könyvem, a Szoptass ügyesen!
Az írás maga, mint alkotó tevékenység, mindig élmény, ám azt a kapott köszönőlevelek révén
éreztem meg először, hogy túl ezen,
mit nyújthatok másoknak az írásaimmal.
Számomra ez az igazi öröm és motiváció.
A célom, hogy támogassak és kulcsokat adjak, de ugyanilyen fontos, hogy szórakoztassak. Biztosan tudom, hogy vidáman sokkal tisztábban látunk, és könnyebben oldunk meg bármilyen problémát. Meg amúgy is jobb nevetni!
2009-ben kezdtem el blogolni (Anya(gi) Ambíciók – a saját lábra állásról), miután a frissen megjelent könyv által, kismamaként megérintett az online vállalkozói lét frissítő szele, és lett célja a rendszeres írásnak.
A szoptatós könyv mellé megírtam az “Erről nem volt szó!” c. gyermekágyi túlélő sorozatot, amit szintén sok százan letöltöttek már. Most egyben, e-könyvként olvashatod.
A könyv sikere és az írásaimra érkezett sok pozitív visszajelzés megerősített, hogy jó úton járok. Még nagyobb lendülettel írtam újabb, Büdös Kölkök c. blogom, családról, gyereknevelésről – ahogy nálunk zajlik, ahogy én látom, ahogy én küszködök, örülök.
Borzasztó büszke vagyok a gyerekeimre. Zenélnek, táncolnak, sportolnak, okosak, ügyesek, szorgalmasak, szépek, jó fejek. És persze veszekednek, kockulnak, rendetlenek, szófogadatlanok, lusták… Szóval bőven szolgáltatnak alapanyagot.
A gyerekneveléssel kapcsolatban hamar rájöttem, hogy
nem lehet – de nem is kell – tökéletesen csinálni,
mindazonáltal lehet és érdemes okulni más hibáiból,
kipróbálni és hasznosítani mások bevált módszereit. Hátha…
Na, többek között ezért ragadtam tollat. Olvasd, használd, teszteld azt, amit én megtanultam, átéltem. És persze nevess és sírj velünk és rajtunk.
A blogban osztottam meg először a később díjat nyert PIC-i történet alapjául szolgáló posztokat – amik váratlan népszerűségre tettek szert.
Közben hatalmas fejlődésen ment keresztül a másik online „keresztgyerekem”, az Imami, amelynek somogyi oldalát, a Kaposvárimami Családi és Információs portált főszerkesztettem, és a működtetését finanszírozó Kaposvárimami Közhasznú Egyesületet menedzseltem.
Itt jelent meg először az előkészületben lévő Micsoda Terhesség munkacímű könyvnek a magzat (Manó) 40 hetes fejlődését bemutató részlete, Mucsi Tina varázslatos illusztrációival. Az ikrek ugyan megakasztották ezt a folyamatot (is), de eltökélt szándékom, hogy belátható időn belül a várandós kismamák kezükben tarthassák ezt a különleges kiadványt.
Nagy a családom, és repül az idő. Úgy éreztem, nem fér már be a blogba minden fontos esemény, és a különálló posztok során elveszik az „egész”: a családdá válás folyamata, a párkapcsolat fejlődése, az anyaság különböző (lelki)állapotai, a gyerekek megszaporodása, felcseperedése.
A Család a dombon c. regény rólunk szól – de szólhatna akármelyikünkről. Műfaját tekintve leginkább talán Gerald Durrell és Varga Domokos könyvei közé lenne besorolható. A kötet csupa megtörtént és „így-is-történhetett-volna” esemény láncolata. Elsősorban a gyerekekről, a velük átélt kalandokról akartam írni, de valahogy menet közben a belső útjaink is legalább akkora szerephez jutottak. Így állt össze kerek egésszé a két kötetre való történet. (A 2. rész előkészületben!)
Alkalomadtán pedig meg-megjelenik a képzeletemben egy-egy fiktív szereplő, elindul egy kitalált történet – ezekből lesznek a novellák és a regénykezdemények. Ez a fajta kreatív írás igazi szenvedély. Hatása mint a drogé olvasásé – kiemel a valóságból.
Az írás mellett mozgásfüggő vagyok. Mindig is sportoltam, lételemem a mozgás. A mai napig rendszeresen futok, jógázok, edzek, de legalább biciklizni vagy sétálni muszáj elmennem.
Örök dilemmám, ha akad egy szabad félórám, hogy leüljek a laptop elé, vagy jól átmozgassam magam. A mozgás segít, hogy helyrebillenjen a lelki egyensúlyom, méregtelenítsek fizikai és átvitt értelemben is, és beinduljon a vérkeringésem, az agyamban is.
Írás közben pedig teljesen ki tudok kapcsolódni,
élvezem, ahogy magával sodor egy történet,
és ilyenkor el tudok feledkezni a gondokról, házimunkáról, gyerekekről…
Kedvenc fotóim
Iratkozz fel a hírlevelemre, hogy mindig értesülj a legfrissebb írásokról, eseményekről!
(A gombra kattintással elfogadod az adatvédelmi nyilatkozatot.)
